Az első

Valahogy sosem írok a blogra. Pedig szeretek írni. És lenne is mit. Lehet, hogy ez az első az utolsó, vagy, hogy a következőre másfél évet kell várnotok, mire újra elkap valami szentimentális gondolat. Lehet, hogy emiatt a bejegyzés miatt majd lesütöm a szemem, ha személyesen felhozzátok. Lehet, hogy nem is fogom nyilvánossá tenni. Mint eddig. Viszont lehet, hogy eljött az ideje.

Szeretnék valamit megosztani magamból. Nem tudom, miért van ez a vágy az emberekben. Nem tudom, miért akarunk segíteni másokon. De szeretnék.

Én boldog vagyok. A szó igazi értelmében. Mitől? Persze, egy vérbeli vegán blogger azt írná, mióta így eszik, azóta szabad, és végre megértette önmagát. Nekem előtte kezdődött és csak utána lett teljesen igaz. Nem amiatt vagyok boldog, mert sok nyers gyümölcsöt eszek, vagy mert minden héten sok órát fordítok edzésre.

Mindig boldog voltam. Legalább is mindig azt gondoltam. De mikor visszanézek, úgy látom, most vagyok csak igazán. De ez jó. Ez azt jelenti, hogy mindig próbáltam a legjobbra koncentrálni. Amikor pedig nem ment, akkor is elhitetni magammal, hogy jól vagyok. Azt is jelenti, hogy fejlődök, változok, akarok.

Nagyon összetett ez a téma. Mindenkinek mást jelent. Mármint a boldogság. Van aki nem mondta magára sosem, pedig állandóan érzi; van aki minden nap többször felhozza, de nem is az; van aki nem is boldog és nem is állítja az ellenkezőjét; és végül van olyan, aki ugyanazt érti mint az első, csak meg is tudja fogalmazni. 

Visszatérve az életmódra. Van egyáltalán köze hozzá? Van. Amikor elkezdtem, úgy éreztem enyém a világ. Mostanra már megértettem, hogy akkor még inkább ez a “világ” birtokolt engem. Később pedig meg fogok érteni valamit a mostani állapotomról.

Szóval eleinte, mikor belecsöppentem az egészséges életmód világába, nagyon szenvedélyesen vágtam bele a változtatásba. És az úgy volt jól. Persze a pozitív következmények tovább motiváltak. Egészen addig tartott ez az egész, amíg nem kívántam meg valami “tiltott gyümölcsöt” (haha. Olyan nincs is.) Csalódás. Önmagamban. Gyengeség. Feladás. Önkárhoztatás.

Mindig azt mondtam azt szeretem a legjobban a nyersezésben, hogy én szabom meg mennyire van szükségem, nem a kaja diktál. Aztán pont nem volt igaz. Vagyis csak félig. Persze, hogy jobb volt a viszonyom az evéssel, mint előtte. Persze, hogy segített. Mindegy.

A lényeg, hogy hosszú út vezet addig, míg végre rájövök, hogy mindez:

a zöldségek, 

a vegánság, 

a pilates, 

a futás, 

a természetes tisztálkodószerek, 

a smink elhagyása, 

a gyümölcsök, 

az állatvédés, 

az egészségem, 

a testem, 

a mások egészsége, 

a véleményem, 

a meggyőződéseim, 

az érzéseim, 

a többiek meggyőződése, 

az orvosi kutatások és tények, 

a gondolataim, 

a velős érveléseim, 

a tapasztalatom, 

a bizonyítékaim 

mind csak másodlagosak. És. Még nincs vége az útnak.

*Az első, a szeretet. A kapcsolatok. Istennel, magaddal, a társaddal, a családoddal, a barátaiddal, azokkal, akiket még sosem láttál, és akiket csak látásból ismersz. A kiegyensúlyozottság. Az igazság. Isten megismerésére való törekvésed. Az önismeret. A boldogság. Az élet.

Az első. Az, hogy élj... és, ha nem hagy élni az, ahogy eszel, hagyd abba, változtasd meg. Lehet az szélsőségesen vallásosan egészséges, vagy szimplán egészségtelen. Függőség. Fogva tart. Nem hagy élni. Ha attól érzed magad szabadnak, hogy minden nap elmész futni, menj; de ha utálod, csak mániákusan ragaszkodsz hozzá, hogy végre lefogyj, ne! Viszont fordítva se kövesd el a hibát. Ne fogd a chips-evést a szabadságodra. Van erőtlenség, van lustaság és van szabadság. A kettő más, és ezt te is tudod.

Annyit tudok mondani, hogy a mozgás és a tiszta táplálkozás nekem segített. Mindegyikőtöknek ajánlani tudom, aki elégedetlen, kiégett, vagy már elege van önmagából és a függőségeiből. De ne legyen ez egy újabb őrület, amibe belemenekülhet. Ne akarjátok “túlcsinálni”, ne akarjatok saját magatok elől ebbe menekülni.

Legyetek szabadok arra, hogy egészségesen egyetek, azon felül, hogy arra helyezitek az legnagyobb hangsúlyt, ami elsődleges. Az első, a...*